A hozzáadott cukrot tartalmazó ételek világraszóló „karriert" futottak be az elmúlt egy-két évszázadban.
Ez a fehér por, amely ma minden háztartásban „alapélelmiszer", nem is olyan régen került az átlagemberek étlapjára. Száz-százötven évvel ezelőtt csak a gazdagabb családok kóstolhatták, még korábban csak az uralkodók asztalán volt található.
Amikor termelése gazdaságossá – és így ára is megfizethetővé vált, akkor fedezték fel az egyszerű emberek konyhájuk számára. A cukorfogyasztás mindennapossá vált.
Honnan a vonzódás az édes ízhez?
Már az anyatej édeskés íze örömérzést okoz, örökre bevésődik a jó érzéshez társuló íz.Ösztönösen vonzódunk a magas energiatartalmú ételekhez, a kemény fizikai munkát végzők hamar észrevették, hogy a nagy cukortartalom plusz energiát ad.

Még a nyelvünkben is a jó, szép, kedves szinonimájává vált az "édes" /-manapság "cuki" /-jelző.

Bármit eszünk, szervezetünk egyszerű cukrokra bontja és ezeket elégetve jutunk energiához-sejtjeink nem is tudnának működni nélküle.
Tehát a cukor a szervezet működéséhez nélkülözhetetlen - természetes ételeink megfelelő arányban tartalmazzák is - de  testünk elő is tudja állítani az elfogyasztott táplálékból.

Csakhogy az ember (ebből is) többre vágyik...

A természetben viszonylag ritka a magas cukortartalom, kevés növényféle tartalmazza nagy mennyiségben – gyümölcseink a nemesítés során lettek egyre édesebbek.

Mégis gyakran panaszkodunk, hogy ezek a mai gyümölcsök nem olyan finomak, mint gyermekkorunkban –biztos a mesterséges érlelés, a vegyszerek, meg a tárolás-szállítás miatt.

 Ki lehet próbálni – én megtettem: néhány hónap hozzáadott cukor-diéta után a gyümölcsök mintegy varázsütésre visszanyerik édességüket! De vigyázz:mellékhatásként nem fogod élvezni az ízfokozók, mesterséges ízesítők hatásait! Viszont bónuszként sok testi panaszod is javulni fog, vagy akár megszűnik, ha hajlandó vagy figyelembe venni, mire van szüksége a szervezetednek.
Szóval a gond a mesterségesen előállított, finomított cukorral van.
A gyártás során vegyi anyagok segítségével mindent eltávolítanak a növényből, ami nem édes, azaz semmilyen vitamin, ásványi anyag vagy nyomelem nem marad – kapunk cserébe némi vegyszermaradékot, az édes ízt – és rengeteg üres, értéktelen kalóriát. Ha naponta fogyasztunk finomított cukrot, az minden szervre kihat, hosszú távon az immunrendszer gyengüléséhez, így törvényszerűen betegségekhez vezet.

Az élelmiszeripari termékek tele vannak rejtett cukrokkal. Cukrot tartalmaznak a gabonakészítmények, a kenyerek és  pékáruk, tej-és tejtermékek, húsok-és húskészítmények, salátaöntetek -mártások,  konzervek, italok. Szinte kivétel nélkül,  minden élelmiszerben megtalálható a cukor adalékanyagként. Pedig a finomított cukor  olyan méreg, mely az ópiátokhoz hasonló függőséget okozhat. A Journal of Psychoactive Drugs szaklapban megjelent tanulmány szerint (2010) a finomított cukor hatására endorfin szabadul fel az agyban, mely hasonló euforikus érzést okoz, mint bizonyos gyógyszerek vagy kábítószerek.

Egy „rendes" anyuka, nagymama imázsához hozzátartozik a frissen sütött sütemények illata, a kamra polcán sorakozó lehetőleg házilag készített befőttek, szörpök, lekvárok.
Ünnepeink el sem képzelhetők a tradicionális sütemények, desszertek nélkül.
A tortakészítés művészeti iparággá nőtte ki magát.
Jutalmazzuk magunkat és szeretteinket fizikai-és/vagy szellemi erőfeszítésekért – de érzelmi hullámvölgy esetén is...vagy „csak úgy"! Mindenhol kapható édesség: utcai pékségek, újságárusok, benzinkút, virágbolt, automaták úton-útfélen – alig van olyan üzlet, ahol nem juthatunk egy kis plusz cukorhoz.

 Míg nagymamáink havonta, kéthetente "sütöttek" , anyáink már hetente - most nem telik el nap finomított cukor-tartalmú étel nélkül. Ha nagymamám  sütött egy tepsi piskótát, egy szeletnél nem jutott több, mert nagy volt a család.Ma nőttek az adagok, kisebb a létszám.

Gyerekeink lelkesen kérik, fogyasztják, hiszen hihetetlenül gazdag, színes választék áll rendelkezésükre.

És mi, lelkiismeretes anyukák panaszkodunk...a gyerek nem akar zöldséget – sőt, már gyümölcsöt sem enni...

Közben a gyermekünk sokszor gyümölcsre hasonlító küllemű, vegyi anyagokkal színezett és ízesített -ételnek semmiképp sem nevezhető szeméttel tömi tele növésben lévő, fokozottan tápanyagigényes szervezetét.

Ha egy darab színes műanyagot rágcsálna, szopogatna – rászólnánk – de hisz tulajdonképpen pont azt teszi!„Természetes eredetű alapanyagok" – harsogják az édesipari- élelmiszeripari cégek.Ezzel az erővel a műanyagot is nevezhetjük természetesnek, hiszen többek között.kőolajból is készül.

 Nem véletlen a cukorkák, fagylaltok gyümölcsös színe, ízesítése, a csomagolásokon található ínycsiklandó, harsogó színű gyümölcs-ábrázolások.Így csapják be a gyártók a felnőttek és a gyerekek ösztöneit..És bedőlünk nekik, mert sokkal egyszerűbb  csoki-vagy müzliszeletet, chipset, kekszeket berakni az iskolatáskába uzsonnának, vagy az éhes gyerek száját gyorsan betömni ezekkel -mint gyümölcsöt, zöldséget tálalni, csomagolni.A dobozos gyümölcslevek fogyasztásával is azt az üzenetet küldjük testünknek, hogy gyümölcsöt kapott - pedig csak különböző vegyi anyagokkal tönkretett, értékes összetevőitől megfosztott löttyöt ittunk a szükséges víz helyett.

A mi felelősségünk gondoskodni arról, hogy gyermekünk igazi táplálékot fogyasszon!

Ehhez viszont az kell, hogy ne egye tele magát haszontalan szeméttel, mire hazaér.

Ha nem teszünk a táskájába süteményt, édességet, üdítőt -és pénzt sem adunk rá -akkor  nem fog  ilyesmit fogyasztani. Lehet, hogy nyaggatni fog - bírjuk ki! Ha azért nyaggatna, mert meg akarná kóstolni a wc illatosítót - ellenállnánk? Na ugye...egy csomag gumicukor, vagy chips semmivel se tesz jobbat a szervezetének -csak jobb az íze.

Az édességek a gyerekkori koncentrációs problémákért is felelősek lehetnek, és stresszes tüneteket válthatnak ki a szervezetből. A sok cukor nagy mennyiségű adrenalin termelődésére készteti a szervezetet, ami tartósan egyfajta túlpörgött állapotot idéz elő, amiből később agresszió, dekoncentráltság alakulhat ki. 

És miközben gyerekek és  felnőttek egyre kövérebbek -  valójában alultápláltak, mert szervezetük egyre kevesebb tápanyaghoz jut. Talán ezért van az, hogy az étvágyunk viszont szinte zabolázhatatlan. Két deci üdítő annyi cukrot tartalmaz, amennyi az egész napra elegendő mennyiség - de ma már fél literes a leggyakoribb kiszerelés...

Egyetlen liter üdítővel hektárokat kéne felszántanunk, hogy feldolgozza a szervezetünk - de hol az a gyerek, aki manapság minden nap több órát szaladgál, mozog? Talán egy versenysportolónak szüksége van plusz bevitt cukorra a hatalmas erőkifejtéshez - de ami azt illeti, a versenysport nem az egészség szinonimája mostanában.

És hogy ne legyen olyan egyszerű, nem pótolhatjuk mesterséges édesítőkkel, sem méregdrága alternatív megoldásokkal. Lehet, hogy ma még egészségesnek mondják a sztíviát, nyírfacukrot, de ha olyan nehéz hozzájutni, hogy ez ennyire drágává teszi - az nem lehet véletlen. Talán azért nem fogyasztható természetes formájában (csak sokszoros higításban), mert a szervezetünk csak keveset tud belőle feldolgozni, hasznosítani.Egyébként mindenre gyanakodjunk, ami fehér por formájában kapható - a természetben nemigen találunk ilyet. Lehet, hogy a sztívia gyógynövény, de akkor csak megfelelő dózisban szabad fogyasztani, és csak azoknak, akiknek szükségük van rá az adekvát egészségügyi problémájuk miatt.

A Természet rákényszerítette teremtményeit a mértékletességre azzal, hogy meg kell dolgozniuk a magas energiatartalmú ételekért - de mi, emberek a nagy eszünkkel képesek vagyunk hozzájutni erőfeszítés nélkül.

Legyünk óvatosak minden élelmiszeripari termékkel, mert tele vannak rejtett cukorral és egyéb ártalmas anyagokkal!

Bármilyen hihetetlen elsőre:

Alapelvként el kell fogadnunk, hogy csak az a természetes, amit a természetben megtalálható formájában fogyasztunk - azaz étrendünk alapját a nyers zöldségek és gyümölcsök kell hogy képezzék ! Még egy kis  hús, hal, olajos magvak – és a szervezetünk minden fontos táplálékot megkapott, amire szüksége van az ideális állapot fenntartásához (Mostanában egyre inkább vitatják a tej-és tejtermékek, gabonafélék szükségességét-ez a téma is megérdemel egy külön írást.)

Máris hallom az ellenvetéseket:

- "Ó, ez túlzás, biztosan nem árulnak a boltban egészségre ártalmas, mérgező dolgokat"

– DE IGEN! Cigarettát, alkoholt, mesterséges adalékanyagokkal dúsított műkajákat –csak pénz kérdése –haszonért mindent! –ha beteg lesz a gyerek megvesszük a gyógyszert, vitamint –az is jó hasznot hoz valakinek.Egy szelet csoki, egy jégkrém, egy doboz üdítő vagy egy adag junkfood árából egy kisebb család napi gyümölcsszükségletének az ára kihozható.

Bizony, hatalmas összegeket költünk nassolásra, aztán meg az egészségünk helyreállítására.

Ezt a pénzt költhetnénk nemesebb célokra:

Nagyobb gyerekeknél jó alternatíva lehet, ha kitűzünk egy olyan célt, amit belátható időn belül el szeretne érni. Mi most a tizenkét éves kislányommal egy párizsi utazásra gyűjtünk: minden nap perselybe dobjuk az aznap meg nem vett üdítő, fagylalt, egyéb nassolni valók, "ingyom-bingyomok" árát - és láss csodát: a gyerek egyre könnyebben mond le némi finomságról, műanyag kacatokról.... mostanában nem kell "beleerőltetni" a gyümölcsöt - és ha így folytatjuk, tavasszal utazunk! (Fontos a személyes példamutatás:nem veszem meg a drága, hangzatos nevű kávécsodákat, női magazinokat, egyéb kívánatos finomságokat magamnak sem.)

- "Nem lehet elszigetelni a gyereket a többiektől!"

- Nem is kell! Ha csak születésnapi bulikon eszik tortát, édességet - az sem kevés - de mi egészségesen tápláljuk, és gondoskodunk arról, hogy eleget mozogjon, akkor reménykedhetünk, hogy talán a szervezete fel tudja dolgozni az ártalmas anyagokat.Egyébként meg ha bűnözni, kábítószerezni akarna - nem próbálnánk megakadályozni akár elszigeteléssel is? 

-"A gyümölcsben is cukor van"

-Hát persze, de olyan ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, vitaminokkal, melyekre a szervezetünknek szüksége van pontosan a gyümölcsökben található összetételben, hogy optimálisan tudjuk felhasználni.Az sem mellékes, hogy egy adag édesség - legyen szó csokiról, sütiről, fagyiról - legalább fél- vagy akár egy kg gyümölcs kalória- és cukortartalmával ér fel. 

-"Mértékkel fogyasztva nem árt"

-Na ez IGAZ ! - de hol vagyunk már a mértékletességtől? Ha elfogyasztjuk-és a gyerekkel is elfogyasztatjuk a zöldségből-gyümölcsből ajánlott napi mennyiséget -máris betelt az a bizonyos mérték - hányan tudnak itt megállni?

Elsőre elég, ha jó példát mutatva se mi, se a gyerek nem kezdjük a napot süteménnyel, édesített italokkal, ha nem csomagolunk tízóraira üdítőt, édességeket, ebéd és vacsora után nem tálalunk más desszertet,mint gyümölcsöt.Ne fogyasszunk gyorséttermi- és készételeket, mert messze a megengedhetőnek vélt cukortartalom sokszorosát nyomjuk be velük.

Süssünk néha palacsintát, vagy ünnepeken a család kedvenc süteményét, de legyünk tisztában azzal, hogy nem tesz jót, tehát ne tegyük gyakran.Csak számoljuk össze, egy karácsony alatt hány kilogramm cukrot tömtünk a családba az egyéb, kalóriadús fogások mellett - biztos hogy csak így fejezhetjük ki a szeretetünket?

-"Nem lehet visszatérni az őskori táplálkozáshoz.Lassan már mindenről le kell mondani -meg a környezeti ártalmak ellen úgysem tudunk védekezni."

- Azért én nem adom fel ilyen könnyen, ha a gyerekem egészsége a tét. És Te?

Igenis sokat tehetünk azért, hogy a sok ártalom ellenére egészséges körülményeket biztosítsunk a gyerekeinknek - amennyi a módunkban áll, annyit meg kell tennünk! És pont ez az a terület, ahol sokat tehetünk.Mindennapos küzdelem, de megéri.

Magyarországon még nem nehéz hozzájutni termelői zöldséghez-gyümölcshöz, húshoz. Sok külföldi azért jön hozzánk, mert itt még "bio" szerintük az étel. Merthogy Amerikában két hétig eláll a csirkehús -és van, aki ennek nem örül. Az egészséges ételek készítéséhez hatalmas szakirodalom áll a rendelkezésünkre - erről nem elég egy bekezdés, még visszatérek rá egy másik írásban.

Valamikor, húsz évvel ezelőtt fiatal anyukaként a legjobbat akartam a kislányomnak, mikor kockacukrot dobtam a colájába, hogy ne legyen szénsavas. Agyrém! Mentségem csak az akkori tudatlanságom - de mint tudjuk, ez nem ment fel a következmények alól senkit.

Ma már hozzáférünk az információkhoz, hát ne dugjuk a fejünket a homokba!

 Egyre több tanulmány erősíti meg, hogy kalória és kalória között óriási különbség lehet. Hiába termel a szervezet minden egyes bevitt kalóriából ugyanannyi energiát, a cukorral másképp bánik el, mint például a zöldségekkel. Miközben ugyanúgy energiát nyerünk belőlük, a cukorral károsítjuk, a zöldségekkel tápláljuk testünket.
A rákos sejteknek rengeteg cukorra van szükségük, és ha nem jutnak hozzá, létalapjukat veszítik el.
A fehér cukrok, vagy egyéb finomított dolgok fogyasztása magnézium hiányhoz is vezet, mert a magnéziumot a gyártási folyamat során eltávolítják. A cukor tehát ily módon is hozzájárul a rákos sejtek kialakulásához, mert a magnéziumhiány kedvez a gyulladásos folyamatok, így a rák kialakulásának.

A cukor a szervezet immunrendszerét lerombolja, a vírusok, a baktériumok, a gombák és a rák táptalajává változtatja. És mi "jó anyaként"gondoskodunk, hogy gyerekeink hozzájussanak minden nap?

Néhány országban már a dohányhoz és az alkoholhoz hasonlóan adóztatni akarják a cukortartalmú ételeket.

Itt az idő, hogy tegyünk valamit.

Amíg megvesszük, az élelmiszeripari cégeknek nem érdekük, hogy termékeiket egészségesebbre cseréljék.

A hatóságoknak szintén lépniük kell. A törvényi változtatások nélkül  az élelmiszeripar tovább mérgezheti édes életünket - és gyermekeinket.

.