A világháló felnőttek és gyerekek életének mindennapi része lett.
Nem lehet kikerülni a használatát, hiszen a gyerekek az iskolában olyan feladatokat is kapnak, melyet a számítógép segítségével kell megoldaniuk, és nem zárhatjuk el őket attól a hatalmas és érdekes adatbázistól, amit az internet jelent.
Miközben a világháló használatával „kitárul a világ” a szemünk előtt, sok veszélyt is rejt.
Csak akkor tudunk e veszélyek ellen védekezni, ha megismerkedünk velük, és gyerekeinknek is megtanítjuk, hogyan kerülhetik el ezeket.
Fejlettebb országokban már oktatják az online viselkedés szabályait, itthon is érdemes foglalkozni ezzel a témával.
Az előrejelzések szerint a felhasználók életkora folyamatosan csökken, az online kommunikáció a hatodik-hetedik életévben megkezdődik.
Lányom iskolájában okos kis füzetekhez lehet hozzájutni különböző – a gyermekneveléssel kapcsolatos témakörökben.
Egy 2012-es kiadvány / Az én gyermekem soha / többek között az internet veszélyeire is kitér:
A Microsoft az MSN-en kutatást indított a szülők és 14-18 éves gyerekek online biztonsággal kapcsolatos magatartásáról.
E szerint a szülők 87 %-a beszélt a gyerekével a tudatos és biztonságos nethasználatról - és e szerint 13%-uk nem!
A szülők harmada korlátozással, vagy szűrőprogramok bevetésével igyekszik megvédeni gyerekét a veszélyes tartalmaktól - és e szerint kétharmaduk nem!
A gyerekek jobban tudják használni a számítógépet, mint szüleik, – ez jó hír, mert majdcsak megtanítanak minket is :), viszont az, hogy jobban eligazodnak a virtuális térben, mint mi -nem könnyíti meg az ellenőrzést.
Biztató, hogy 85%-uk használ biztonsági beállításokat a közösségi oldalán, 15 % viszont minden adatát megosztja a nyilvánossággal!
A válaszadó, több mint ötezer gyerek közel fele vallotta be, hogy nézett már szülei által tiltott oldalakat, játszott tiltott játékokat, valótlan életkort adott meg, 75% volt már vadidegen emberrel online kapcsolatban - és ezt mindössze 4 %-uk beszélte meg szülővel, tanárral, felnőttel..15% azt is bevallotta, találkozott felzaklató képekkel, videókkal, vagy osztott meg olyan tartalmakat közösségi oldalakon, amivel sérthetett, megfélemlíthetett másokat.
Jó hír, hogy 41 % nem válaszolt idegen kapcsolatteremtési próbálkozásra, sőt, letiltotta, blokkolta a küldőt- rossz hír, hogy 59% e szerint szóba állt egy ismeretlennel!
Beszédes adat: a gyerekek 67% törli a böngészési előzményeket – azaz titkolja, milyen oldalakra lépett fel.
Magyarországon a több mint másfél milliónyi, 14 éves kor alatti gyerekek 71%-a rendszeresen netezik.
Elég a százalékokból! Ezekkel az a baj, hogy sokan hátradőlnek megnyugodva, ha azt olvassák, a gyerekek nagyobb része óvatos, mint óvatlan, a szülők nagyobb része figyel oda a gyerek számítógép-használói szokásaira (is), mint aki nem .
De ha utánaszámolunk, a „maradék” néhány százaléknyi gyerek a valóságban nagyon sokat jelent. Mert egyetlen gyereket sem kéne veszni hagyni…a virtuális világban sem.
Kezdjük a legkisebbekkel! Már az ovisok is használnak telefont, számítógépet - sok esetben a szülők a tv mellé bébiszitternek felveszik ezeket a tárgyakat is.Pedig a kicsiket nem lenne szabad magukra hagyni a virtuális világban, mert számukra ijesztő, felzaklató információkkal találkozhatnak. 
Az iskolában negyedik évfolyamtól tanítják a számítástechnikát, és rendszeresen van olyan feladat, ami előírja az interneten való keresgélést.
A szülők egyharmada nem ellenőrzi, merre jár a gyerek az interneten: azt hiszi, ha otthon ül a szobájában, biztonságban van. Sokan a nemtörődömséget liberális nevelésnek álcázzák: azt hiszik, elég a „bizalom”, nem zavarják a gyerek köreit, amíg az nem zavarja őket.
Csakhogy a gyerekek kíváncsisága minden korban sok veszélybe sodorta –sodorja őket, és a szülő feladata, hogy felvilágosítással, neveléssel megakadályozza a bajokat.
A bizalom fontos, és szép dolog a szülő-gyerek kapcsolatban is – de sokszor kiderül, csak üres szólam, mert ha a gyerek előtt nincs példa, nincsenek a szülő által felállított és sokszor átismételt szabályok – akkor a gyerek nem tudja mi az, amit megtehet - mi az, amit nem.
A virtuális világ a felnőtteket is új kihívások elé állítja - ha a gyereket a géphez engedjük, tájékozódnunk kell, mivel találkozhat.
Mit tehetünk?
Mint az élet minden területén - itt is a kommunikáció a legfontosabb. Csak az őszinte, hiteles magyarázat működhet.
Óvodás, kisiskolás korban csakis együtt ismerkedjünk a nettel – és nagyon szűkre szabjuk a képernyő előtt tölthető perceket.A kisgyermeknek napi több órás - lehetőleg szabad levegőn való - mozgásra, szaladgálásra volna szüksége, és igen kevés szülő tudja ezt biztosítani a mai -paradox módon- rohanó világban.A kevés együtt töltött időből ne áldozzunk túl sokat a virtuális életre!
Ebben az írásban nem beszélek függőségről, amit a számítógép túlzott használata okozhat- az egy külön téma, de a világ azon részében, ahol még több gyerek használja - valós veszéllyé vált, akár az egyéb káros szokások.
Felső tagozatos gyerek esetében is nézzünk rá, hogy feladatmegoldásra használja-e a gépet, vagy elkalandozott. Nyugodtan segítsünk a gyerekünknek, a keresésben - ez esetben jobban tűri az ellenőrzést is!
Időkorlátozással engedjük csak egyedül játszani a nagyobb gyereket is, és csak olyan oldalakon, amelyek veszélytelenségéről a lehetőségekhez képest meggyőződtünk. Szakítsunk rá időt, hogy megnézzük, mivel foglalkozik a csemeténk.
Mutassunk példát! Ha a kamasz talál a szülők gépén tiltott tartalmakat, nehéz meggyőzni, hogy neki miért nem szabad. Sajnos kortársaik úgyis mutatnak nekik olyasmit, amit mi nem szeretnénk, de a rácsodálkozás után azok a gyerekek, akikkel tényleg foglalkoznak a szüleik és nem csak „megtűrik” őket–nem fognak „rászokni” a pornó-és egyéb oldalakra.( Olvastam egy viccet, de nem tetszett: -Marci, tudod, mi az a pornófilm?-vonja félre az óvónéni a témáról fennen handabandázó gyermeket. -Miért, te nem?-kérdez vissza nagyra nyílt szemekkel a delikvens.)
Mi felnőttek is nehezen állunk ellen egy-egy nyereményjátéknak, csábító vásárlási ajánlatnak, pedig tapasztaltuk már, sok az átverés. Ha a gyerekkel megbeszéljük, mi miért nem jelentkezünk, vagy látja, hogy nem veszünk részt ilyesmiben, nem adjuk meg adatainkat – a példából többet tanul, mintha csak magyarázunk .
Tisztázzuk a szabályokat:
- a számítógépezésre fordított időt be kell határolni ( pszichológusok szerint kisiskoláskor végéig a napi képernyő előtt tölthető idő nem haladhatná meg a 60 percet!).
-az adatok, fotók és jelszavak védelmét sulykoljuk és rendszeresen kérdezzünk rá – hisz a gyerek hajlamos megfeledkezni a számára érdektelen dolgokról.Külön emeljük ki, hogy belépési nevét, jelszavát még legjobb barátainak se árulja el, mert egy "haragszomrád", vagy szakítás miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.
-ismeretlenekkel párbeszédet ne kezdjen - vebkamerát is csak valós, személyes ismeretség esetén használjon!
Minden nap kérdezzünk rá, mit csinált-játszott-olvasott a neten!
Mondhatod: ha akar, becsap – de ha néhány percenként ránézel, merre kalandozik, akkor ez nem egyszerű - főleg, ha nem a szobájában, hanem a nappaliban, a szemünk előtt netezik.
A számítógépes vírusok miatt fontos tisztázni, hogy ne töltsön le bármit, előbb érdeklődjön - bár ez szinte megoldhatatlan, hisz felnőtt és gyerek egyaránt küldözget, ajánl tartalmakat. Mégis, ha látja, a szülő használ tűzfalat, vírusirtót, és meggondolja mit nyit meg -talán a gyerek is megfontoltabban nyomja meg az enter-t.
Rendszeresen beszéljünk arról, hogy ha csak virtuálisan ismer valakit, az a valóságban mennyire más lehet, teljesen hamis adatokat adhat meg. Ha találkozni akar egy netes ismerőssel, először a szülei tudtával, közreműködésével tegye.
Biztosítsuk, hogy baj esetén forduljon hozzánk, segítünk!
Ne osszon meg olyat magáról a kedvenc közösségi oldalán, amit egy gyanús, veszélyes idegennek nem mesélne el az utcán!
Kamaszainknak beszélnünk kell a képeik megosztása kapcsán arról is, hogy beteges emberek felhasználhatják a fotókat és átalakítva, más helyzetben láthatják viszont magukat. Amit mégis meg akarnak mutatni, azt tegyék kisméretű, webes formátumban, személyes infók nélkül - mint lakcím, iskola neve, stb.
Társaikról, közös élményekről csak a beleegyezésükkel szabad posztolni.Közösségi oldalakon ismerősöket szidni, róluk valótlant állítani kimerítheti a becsületsértés, rágalmazás büntetőjogi kategóriáját -annak minden következményével..
Gondolják át, amit ma megmutatnak: képet, videót, azt akár évek múlva is viszontláthatják - és akár megváltoztatott formában..
Mielőbb meg kell tanítanunk gyermekeinknek az internetes sexting, a cyberbulling,az uszítás, kibeszélés, kiközösítés fogalmakat-nehogy elkövetővé, vagy áldozattá váljanak
Kevesen tudják, a Microsoftnak több eszköze is van, amivel kontrollálhatjuk a gyerek világhálón való szörfölését :
Windows 7 Szülői felügyelet funkciója
Windows Live Family Safety –szűrési foka beállítható a gyerek kora szerint.
Internet Explorer 8 és 9 Szülői felügyelet
Az Xbox360 –ban a játékokat, dvd-ket lehet szűrni.
Léteznek olyan ingyenes szűrőszoftverek, melyek jelzik, ha a gyerek képet akar feltölteni, és a szülőnek engedélyeznie kell.
Elfoglalt szülőknek ezek a programok segíthetnek, de nem vehetik fel a versenyt az odafigyelő, szeretetteli szülői magatartással.
Tájékozódjunk rendszeresen, használjunk fel minden információt, tapasztalatot gyerekeink védelmében!
